Az új munkatársam életmentő kis cetlije

Amikor egy ember új munkahelyen kezd dolgozni nincs könnyű dolga. Be kell illeszkednie egy összeszokott társaságba, rögtön a legjobb formát kell hozni, hogy megmutassa mennyi mindenben számíthatnak a segítségére és hogy be tudja betonozni a helyét a cég szervezeti egységébe. A másik oldalnak sem sokkal könnyebb azonban, hiszen egy összeszokott csapat számára egy új ember érkezése majdnem mindig traumaként csapódik le először, még akkor is, ha nagyon érett csoportról van szó és igyekeznek ennek látszatát minimálisra szorítani. Persze aztán később majdnem minden esetben hihetetlen katalizátorként és serkentőként hat és jó ember beillesztése, de a kezdeti időszak mindig sokkolja a csapat egészének működését.

Hozzánk is érkezett nemrég egy új ember, és bizony a kezdetekben mi sem nagyon tudtunk jól megbirkózni a jelenlétével, mert egyrészt hirtelen érkezett, másrészt pedig egy általunk nagyon szeretett kolléga helyébe érkezett, így tudat alatt is volt felé egyfajta ellenállásunk – még akkor is, ha tényleg tudtuk és láttuk, hogy jó ember, jó személyiség, és valószínűleg nagyon ügyes munkaerő is lesz. Nekem a harmadik napon történt egy balesetem, ugyanis rám dőlt egy szekrény – senki sem tudja a mai napig sem hogy hogyan. Nem lett nagy bajom, egy horzsolással megúsztam az egész balesetet, viszont a telefonom kijelzője ripityára tört, és fogalmam sem volt, hogy hova vigyem szerelőhöz, mert nem ismerek egy jó szervízt sem sajnos. Ez pedig valószínűleg ki is csúszott félig hangosan a számon, mert az új kolléga csak kedvesen letett egy papírcetlit az asztalra egy xiaomi szerviz budapest elérhetőséggel és egy mosolyjellel. Innentől kezdve mi minden reggel együtt isszuk a kávét és minden délután együtt frissülünk egy csésze fekete mellett, és lassan mondhatom, hogy barátként működünk egymás mellett. Nem a segítség miatt, de nyilván az volt a gesztus, ami elindított bennünket egymás felé.