Hónap: 2020 június

Az ember életét néhány ember szinte végig kíséri. Ezeket az embereket – persze ha nem családtagok – szokás a legjobb barátoknak nevezni. Ők azok, akik minden egyes fontos állomásáról, eseményéről, nehézségéről, problémájáról tudnak az életünknek, és számtalan estben aktív résztvevőként segítettek is számunkra ezeknek a feloldásában. Hatalmas értéket képviselnek az életünkben, és én például mindig, minden nap hálát adok az égnek, hogy ilyen emberből nekem négy is jutott. Nagyon szeretem őket, és tudom, hogy ők is engem. Bármilyen messze járunk is egymástól, bármennyi ideig is nem tudunk találkozni, egy-egy pici üzenet elég ahhoz, hogy tudjuk, ott van a másik, számíthatunk rá és a szeretetére.

De sajnos, vagy nem sajnos, számtalan olyan fordulatot rejteget az élet, ami azt hozhatja, hogy bizony nagyon messze kerülünk egy, vagy több ilyen barátunktól. A munkánk, a családalapítás, vagy egyéb tényezők messze sodorhatnak minket egymástól. Ekkor sem kell, hogy megszakadjon azonban a barátság, ez természetes, mégis sokszor megtörténik, mert az emberek nem tesznek elég energiát annak fenntartásában. Nem felejtik el egymást, de hosszú évekig nem tesznek lépéseket egymás felé és bizony ez séríti a kapcsolatot.

Én is nagyon féltem ettől, mert a barátnőm a férjével úgy döntött, hogy kimely egy-két évre külföldre dolgozni. Tudtam, hogy nagyon szeret, tizennégy éves koromtól a legjobb barátom, és azt is tudtam, hogy nagyon fog hiányozni, de biztos voltam benne, hogy mindketten dolgozni fogunk azon, hogy egymás életének részesei maradjunk. A barátnőm pedig gyönyörű ajándékkal lepett meg, ami minden félelmem elvette. Egy Levendula vászonkép volt az ajándéka, ami szimbolizálta a barátságunk, mert mindig, mindenhonnan levendulát vagy levendulás dolgot hoztunk egymásnak, ha nem együtt mentünk valahova. Most már biztos vagyok benne, hogy sokat fogjuk látogatni egymást, és nem kérdés, hogy nem fog megszakadni a barátságunk. Már nem félek.

Az ember élete gyökeresen megváltozik, ha gyerekeket vállal. Ezt bárki is szeretné homályosítani vagy árnyalni, nem lehet. Azt gondolom egyébként, ez így is van rendjén. Ahogy az első kis csemete megjelenik a családi életben már ő lesz a legfontosabb. Hátrébb kerülnek az egyéni tervek, a vágyak, a karrier, az utazás, nyaralás vagy bármi, ami addig előkelőbb helyet foglalt. Már csak az lesz a fontos, hogy elegendő minőségi időt töltsünk velük, és mindent, amire csak lehetőségünk nyílik megmutassunk nekik a világból, hogy egyszer majd, felnőttként, a szép gyerekkor, az emlékek és az átadott értékek összességével okos és bölcs emberekké váljanak, akik majd szintén megadják ugyanezt az ő gyerekeiknek. Bennem legalábbis valami ilyesmi fogalmazódik meg, mikor gyereknevelésről gondolkodom. Azt hiszem, talán ott lehet a legnagyobbat hibázni, hogy rájuk ültetjük a vágyainkat, akaratunkat. Amit mi nem tudtunk megtenni, vagy épp nem volt rá tehetségünk, és nekik van, végig akarjuk vinni az életükben. Ez mindig nagy hibának mutatkozik meg az évek múltával.

Természetesen egy gyerek nevelése sosem játék és kacagás. Vannak nehéz pillanatok, például a saját vágyak, igények hátrébb helyezése is nehézségekkel jár sokszor. Ezen nem is kell csodálkozni, azt hiszem teljesen természetes, mégis sajnos nehéz helyzeteket, konfliktusokat tud szülni, és talán az ember ilyenkor úgy érzi, hogy nem a saját életét éli, el is keseredhet. Nem beszélve arról, hogy amikor gyereke hisztizik vagy épp csúnyán viselkedik bármilyen helyzetben, azt érzi hiábavaló a pozitív példamutatás, a világ elragadta a gyereket. A minap én is átmentem ezen. Ma azonban hatalmas meglepetés ért.

A tizenegy éves kisfiam az apja segítségét kérte, hogy póló nyomtatás segítségével csináltasson nekem valami igazán szép és egyedi feliratos pólót, hogy így kérjen bocsánatot a viselkedéséért, és így is biztosítson arról, hogy szeret engem, figyel rám és nem hiábavaló az, amit teszünk értük. Megmondom őszintén, ezt az egyedi feliratos pólót kicsomagolva azonnal szerte szállt minden kétségem és szomorúságom, mert az én kisfiam első igazi ajándéka nem az értékről szólt, hanem a szívéből származott, és ennek kimondhatatlan örültem. És hát természetesen ez a póló azóta a ruhatáram kedvenc darabja.